A szülő a gyermekéről tartással köteles gondoskodni. A tartásdíj mértékében elsősorban a szülők egyezsége irányadó; megegyezés hiányában a bíróság dönt (Ptk. 4:215–4:218. §).
A bíróság a tartásdíjat a gyermek indokolt szükségletei, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyai, valamint a gyermek saját jövedelme alapján határozza meg. A gyakorlatban ez gyermekenként jellemzően a kötelezett átlagos jövedelmének 15–25%-a.
A tartásdíj rendszeres pénzbeli szolgáltatás; mértéke a körülmények változásával módosítható, és behajtható, ha a kötelezett nem fizet.